Szeretjük az állandóságot. A kiszámíthatóságot. Biztonságérzetet ad. „Tudom, hogy ma ez fog történni, mert tegnap is ez történt, amikor ezt csináltam.” „Tudom, hogy így fog viselkedni, mert a múltkor is így viselkedett, amikor ezt mondtam neki.” Megnyugtató a tudat, hogy vannak biztos pontok a mindennapjainkban.

Van ez a komfortzóna-dolog. A komfortzóna az a terület, amit megszoktunk: kapcsolatainkban, munkában, kommunikációban – igazából szinte bármiben. Egy kényelmes, biztonságos, kiszámítható burok. Tudjuk, mire számítsunk itt. Otthonosan mozgunk benne, mert ismerjük és megszoktuk.

Manapság azonban egyre gyakrabban halljuk és olvassuk a felszólítást, hogy hagyjuk hátra ezt a kényelmes és biztonságos burkot. „Törj ki a komfortzónádból, hagyd hátra a megszokottat!”„Lépj ki a komfortzónádból, lépj túl a határaidon!”

Most akkor ez a komfortzóna jó vagy rossz dolog?

Bármennyire is azt véljük kihallani a komfortosból való kilépésre biztató felszólításokból, hogy ez a komfortzóna egy uncsi, szürke valami – azért van haszna is. Itt azoknak a viselkedésmódoknak, módszereknek és eszközöknek a tárházát találjuk, amiket már sokszor kipróbáltunk, és beváltak. Amikhez, ha a szükség úgy hozza, vissza lehet nyúlni. Ez a terület egy biztos pont, egy támasz, ahova vissza lehet térni, megpihenni. Ad egyfajta keretet a mindennapjainknak; egy kiindulópontot, ahonnan aztán persze lehet más irányba menni, kerülőt tenni, változtatni – de mégiscsak egy biztos pont.

Ugyanakkor időnként tényleg szükséges kicsit kilépnünk belőle. Minden fejlődés, változás mozgatórugója az, ha kicsit meghaladjuk önmagunkat, ha egy kicsit túlnyúlunk a megszokotton. Ha mindent a megszokott módon csinálunk, a megszokott végkimenetelt kapjuk cserébe. Változás csak akkor történik, ha valamit a szokásostól kicsit eltérően csinálunk.

A komforttól való eltávolodás izgalmas érzést adhat. Van benne egy kis félelem az újtól és ismeretlentől, ugyanakkor izgatottság és várakozás is. Az önmagunkról kialakított képet is bővíti. Ha kipróbálok valami újat, vagy teszek valamit, ami eltér a megszokottól és komfortostól, elégedettséggel tölt el: na, sikerült! Meg tudtam csinálni! Teljesen új oldalaimat ismerhetem meg, ha valami olyat teszek, ami kívül esik a komfortzónámon. Olyan tulajdonságaim és képességeim kerülhetnek elő, amikről a komfortzónán belül soha nem szereztem volna tudomást. Tapasztalatokat nyerek, megismerek új helyzeteket, történéseket, élményeket. Lesz róluk ismeretem.

Úgy gondolom, hogy a komfortzónából való kilépés összességében hasznos és időnként szükséges dolog. Rengeteg tapasztalat szerezhető általa, ami mind minket gazdagít. Legyőzhetjük a félelmeinket, meghaladhatjuk önmagunkat. Ennek ellenére ne gondoljunk úgy a komfortzónára, mint valami átkos dologra, ahonnan mindenáron menekülni kell. Igen, érdemes innen kalandozásokat tenni a zónán túlra, de a zónán innenre is bármikor visszatérhetünk, hogy megpihenjünk, erőt gyűjtsünk - és aztán újabb kalandozásra induljunk.