Elkezdődött egy új év, egy új hónap - amikor is nagyon szeretünk különböző fogadalmakat tenni. „Az új évtől rendszeresen sportolni fogok!” „A következő hónaptól leteszem a cigit!” „Hétfőtől nem eszem több csokit!” Elérkezik az új év, a következő hónap, a hétfő, és teljes erőbedobással nekikezdünk a fogadalmunk megvalósításának. Sportolunk. Lerakjuk a cigit. Nem eszünk csokit. Mindezt nagyon lelkesen tesszük. Aztán eltelik néhány hét, és a kezdeti nagy buzgóság kezd alábbhagyni. Már nem olyan szívesen húzzuk fel az edzőcipőt - ha egyáltalán felhúzzuk. Be-becsúszik néhány szál cigi. Este pedig, a TV előtt ülve, valamilyen furcsa és érthetetlen módon, egyre gyakrabban kerül a kezünkbe egy tábla csoki. Még néhány hétig próbálkozunk visszatérni a fogadalmunkhoz, majd legyintünk: „Majd jövőre/ a következő hónaptól/ a következő hétfőtől!”.

Miért teszünk fogadalmakat, ha aztán nem tartjuk be őket?

Egyrészt azért, mert megnyugtató a tudat: bár most még a régi rossz szokásaim szerint élek, de ez nem lesz mindig így, a kitűzött időponttól kezdve odafigyelek majd magamra. Igaz, hogy most még a TV előtt üldögélek egy jó nagy zacskó chipsszel a kezemben – na de majd az új évtől/ a következő hónaptól/ hétfőtől! Akkor aztán majd jól elkezdek sportolni/ nem cigizni/ nem enni több csokit! Azáltal, hogy az elhatározás, a fogadalom megszületik bennünk, úgy érezhetjük, már tettünk valamit magunkért – még ha fizikailag nem is történt változás.

Másrészt azért – és ez különösen az újévi fogadalmakra igaz -, mert egy új év, egy új időszak kezdete egyfajta újjászületést is jelenthet szimbolikusan. Lezáródik mindaz, ami eddig volt, és egy új szakasz indul, aminek tiszta lappal ugorhatunk neki. Ha pedig már tiszta lap, szeretjük azt olyan fogadalmakkal megtölteni, amelyekről azt reméljük, hogy javítanak majd az életminőségünkön.

Rendben, új év/ új hónap/ új hét kezdődik. Megtettük a fogadalmunkat. Tartjuk is egy ideig. Miért fogy el mégis a lelkesedés időközben? Azért, mert a célunk…

…túl nagy.

Ha a fogadalmunk túlzó mértékű („soha többé nem eszem csokit”), valószínűleg beletörik a bicskánk a megvalósításába, hiszen amit el szeretnénk érni, irreális, mondhatni megvalósíthatatlan. Várhatóan elég hamar megszegjük majd, hiszen nem életszerű.

…túl általános.

Ha a fogadalmat általánosságban fogalmazzuk meg, és nem konkretizáljuk, szintén nehéz lesz megvalósítani. Mondhatom azt, hogy rendszeresen fogok sportolni – na de mit jelent az a rendszeresen? Heti kétszer, háromszor, ötször? És azon a heti két-három-öt alkalmon mennyi időt fogok szánni rá? Fél órát, egyet, másfelet? Meg egyébként is: mit fogok csinálni „sportolás” címszó alatt? Edzőterembe megyek? Biciklizek? Futok a busz után reggelente? Ha nem pontosítjuk a fogadalmat, könnyen elveszünk benne – és könnyebben feladjuk, mert a nagy általánosság miatt nehezebben megfogható a cél.  

…túl sok.

Nagy buzgalmunkban, hogy most aztán jól megváltoztatjuk az életünket, előfordulhat, hogy túl sok fogadalmat teszünk egyszerre. Oké, az új évtől/ következő hónaptól/ hétfőtől kezdve rendszeresen sportolni fogok, diétába kezdek, leszokom a cigiről/ piáról/ csokiról (kinek mi), több pénzt keresek, többet leszek a családommal, többet utazok, többet pihenek, és mindemellett még kiegyensúlyozott és harmonikus is lesz az életem. Hmm. Ennyi minden megfogadása után ne csodálkozzunk, ha rövidesen a fejünkre omlik az egész, mert alig tudunk egyensúlyozni az egyes fogadalmak között.

Akkor hát – soha többé ne fogadjunk meg semmit? Természetesen nem erről van szó. Inkább arról, hogy ha már fogadkozunk, tegyük azt realisztikusan és tudatosan. Ne akarjuk egy hét vagy egy hónap alatt megváltani a világot és fenekestül felfordítani az életünket. Tűzzünk ki apró, de reális, a mindennapi életben is megvalósítható célokat. Haladjunk kis lépésekben, és mindig csak a soron következő feladatra koncentráljunk. Legyünk fokozatosak és mértékletesek. És ami még fontos: valami élvezhetőt is találjunk a fogadalmunk megvalósításának folyamatában, mert ha csak arról szól az egész, hogy kínozzuk és sanyargatjuk magunkat, ugyancsak hamar elérkezhetünk ahhoz a ponthoz, amikor feladjuk.

Ha szeretnél még többet olvasni arról, hogyan érdemes fogadalmat tenni úgy, hogy aztán be is tartsuk azt, ajánlom figyelmedbe a jövő heti bejegyzést, amiben erről fogok kicsit részletesebben írni.