A múlt heti bejegyzésben a fogadalmaink be nem tartásáról volt szó. Remek, már tudjuk, miért fullad ki a legtöbb fogadalom néhány hét vagy hónap után – na de akkor mi lehet a megoldás? Hogyan fogadkozzunk úgy, hogy aztán be is tudjuk azt tartani?

Nézzünk néhány tippet!

 

1. Konkretizáljunk!

Említettem, hogy problémát jelenthet, ha fogadalmunk megfogalmazása túl általános. Oké, holnaptól rendszeresen sportolni fogunk. Aztán csak üldögélünk a babérjainkon, mert „annyi sok sportolási lehetőség van, nem is tudok választani”, meg „ma nem, mert túl hideg van, ma nem, mert fáradt vagyok, ma nem, mert rossz a kedvem – á, majd a jövő héten elkezdem”, és hasonlók. A túl általánosan megfogalmazott célt nehéz követni, mert valójában semmitmondó: nem segít, hogy mit is csináljunk pontosan, milyen gyakran, és milyen formában. Azonban ha konkrétan fogalmazunk („hétfőn és szerdán elmegyek az este 7 órakor kezdődő aerobic-órára ide és ide”/ „szombaton fél órával korábban kelek, és körbefutom a háztömböt”/ „minden hétköznap vacsora előtt csinálok 10 felülést”), sokkal kézzelfoghatóbbá válik a fogadalom. A konkretizálással fogódzókat kapunk, amelyekhez már tudunk nyúlni, és amelyek iránymutatóként szolgálnak.

 

2. Bontsuk a nagy egészet részekre!

A nagy egész ijesztőnek tűnhet. „Leadok 20 kilót. Ajajj, 20 kiló nagyon sok! Hogy a fenébe fogom csinálni? Á, túl sok, nem fog menni…” Ha egészében nézzük a fogadalmunkat, rémisztőnek láthatjuk a mértékét, és visszarettenhetünk tőle. Megvalósíthatatlannak találhatjuk. Jó hír: nem máról holnapra, nem is egyik hétről a másikra kell megcsinálnunk. A nagy egészet lebonthatjuk a részeire; kis lépésekre, amiket már sokkal könnyebb lesz kiviteleznünk. Mennyivel megvalósíthatóbban hangzik: „ma két kockával kevesebb csokit eszem”, mint az, hogy: „mostantól soha többé nem eszem édességet”. A kis lépések önmagukban nem ijesztőek, összeadva viszont elvezetnek a nagy egészhez.

 

3. Csak mértékkel!

Előfordulhat, hogy az elhatározás hevében az egész addigi életünket szeretnénk sutba vágni, és fenekestül megváltoztatni mindent. Szemétbe a felvágottal és a fehér kenyérrel, soha többet cukor és mirelit pizza! Innentől kezdve csakis tönkölybúzalisztből készült kenyeret eszem és szójatejet iszom hozzá! Rá se nézek többé egy édességre sem, távozzatok tőlem csokik és sütik, kalácsok és kekszek, fagyik és cukorkák!

Az ilyen és ehhez hasonlóan drasztikus, az addigi életvitelt mindenestől felforgató hozzáállással ugyancsak az a probléma, hogy túl nagy léptékű, túl gyorsan és túl sok mindenben akar változást. Amit azelőtt hosszú éveken keresztül megszoktunk, nehéz lesz teljes egészében, egyik napról a másikra lecserélni. Sokkal szerencsésebb, ha kisebb mértékben változtatunk. Ma ezen változtatok, holnap azon. Könnyebb az embernek a kis változtatásokhoz, fokozatosan adagolva hozzászoknia, mint egy mindent felforgató, teljesen új rendszerhez.

 

4. Legyünk elnézőek magunkkal szemben!

Ha tökéletesen, egy hibát sem ejtve akarunk haladni a célunk felé, nehéz dolgunk lesz. Emberek vagyunk, akik időnként hibáznak – de ez nem baj! A megbotlás lehetősége mindig benne van a pakliban. Mindent vagy semmit alapon nem érdemes fogadkozni, mert szinte lehetetlen úgy betartani valamit, hogy soha nem vétünk ellene. Szóval, ha legközelebb, a szigorúan tartott diéta ellenére, becsúszik egy hamburger vagy egy szelet süti – ne dobjuk sutba az egész fogadalmunkat, mondván, ez nekünk úgyse megy, és nincs elég akaraterőnk. Próbáljunk meg elnézőek lenni önmagunkkal szemben, és elfogadni, hogy apró vétkek időnként becsúsznak, ez van – tudomásul vesszük, és haladunk tovább ugyanúgy. Nem történt semmi szörnyűség.