Akaraterő sok mindenhez szükséges az életben: diétához, rendszeres testmozgáshoz, tanuláshoz, munkához, tervek, célok eléréséhez. Gyakran hallhatjuk, egyfajta motivációs jó tanácsként: “Csak akaraterő kérdése”. Ennek ellenére mégis viszonylag sok újévi fogadalom fullad kudarcba, sok fogyúkúra marad félbe, és sokszor tapasztalhatjuk, hogy van egy célunk, időnként mégis képtelenek vagyunk tenni érte, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Ezeknek a dolgoknak a megvalósítása valóban csak akaraterő kérdése lenne?

Az akaraterő szorosan kapcsolódik az önkontrollhoz. Ahhoz, hogy reggel felkeljünk az ágyból, és elmenjünk futni, hogy ne együnk meg még egy sütit, vagy hogy leüljünk tanulni, szükségünk van arra, hogy kontrollt gyakoroljunk saját magunk felett, az éppen aktuális ösztönkésztetéseink felett. Gondolhatnánk, hogy az önkontroll, az akaraterő olyan, mint egy tartalék, amit vészhelyzetben kell mozgósítanunk, azonban ha jobban rátekintünk egy-egy napunkra, láthatjuk, hogy egy teljesen átlagos hétköznapon is rengeteg csábításnak és kísértésnek kell ellenállnunk; tulajdonképpen már azzal igénybe vesszük az akaraterőnket, hogy reggel kikelünk az ágyból. A nap folyamán pedig még több csábítás vesz minket körül, amiknek próbálunk ellenállni, használva ezzel az akaraterőnket. Láthatjuk, hogy az akaraterő nem egy vésztartalék, amit nehéz esetekben veszünk elő, sokkal inkább egy készlet, amit folyamatosan merítünk – és ami bizony véges.

Egy kísérletben egyetemi hallgatókat két csoportra osztottak: az egyik csoportba kerülők frissen sült süteményeket ehettek, míg a másik csoport tagjai nyers retket kaptak. Mindeközben mind a két csoport ugyanabban a helyiségben volt, vagyis a retket evők is látták a süteményeket és érezték az illatukat – éppen csak nem ehettek belőlük. Néhány percnyi “kínzás” után egy másik szobába kísérték mindkét csoportot, ahol geometriai feladványokat kellett megoldaniuk – amik azonban megoldhatatlanok voltak, ám a hallgatók ezt nem tudták. Az eredmény: a sütievők csoportja nagyjából 20 percig próbálkozott a feladatok megoldásával, míg a retekevők összvissz 8 perc után feladták – a süteményeknek való ellenállás túlságosan kimerítette az akaraterő-készletüket, így a feladványok megoldására már sokkal kevesebb energiájuk maradt.

Akaraterőnk tehát véges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bele kell törődnünk. Érdemes úgy gondolnunk az akaraterőre, mint egy izomra, ami elfárad, ha túlterheljük – de amit edzeni, fejleszteni is lehet.

• Első lépésként jó, ha tudatosítjuk magunkban az akaraterőnk végességét, és azt, hogy minden egyes döntéssel és kísértésnek való ellenállással fogyasztunk belőle. Hasznos, ha megismerjük a határainkat, és észrevesszük a fáradás korai jeleit: ha kezdenek a kelleténél jobban zavarni a körülöttünk történő dolgok, ha nehézzé válik egyszerű döntések meghozatala is, vagy ha éppen elkezdjük halogatni a döntést, vagy azt, hogy fizikai vagy szellemi munkába fogjunk; ha észrevesszük ezeket a finom jelzéseket, tartsunk egy kis szünetet, töltődjünk.
• Figyeljünk az alapvető szükségleteinkre: az evésre, alvásra. Banálisnak tűnhet, de alvás vagy éppen evés során az akaraterő-készletünk is töltődik.
• Sokat segíthet, ha listát írunk a teendőinkről. Ide bármilyen apróság felkerülhet – a lényeg, hogy ha leírjuk, látjuk, és nem fejben kell megtartanunk a tennivalók listáját, ami ugyancsak meríti az akaraterőnket.
• Ha valami nagyobb dologba vágnánk a fejszénket (pl. dohányzásról való leszokás, diéta), hasznos, ha felmérjük az előttünk álló időszakot: mennyi olyan teendő vár ránk, ami kimerítheti az akaraterő-készletünket? Stresszesebb időszakban nagyobb eséllyel fullad kudarcba egy-egy nagyobb horderejű terv, hiszen az akaraterőnkre sok más területen is szükségünk van.
• Apróbb gyakorlatokkal is edzhetjük az akaraterőnket: bizonyos napokon mossunk fogat az ellentétes kezünkkel, vagy változtassunk a beszédstílusunkon: beszéljünk például egész mondatokban, vagy helyettesítsük az “aha’”-kat és “ja”-kat “igen”-nel.
• És ami nagyon fontos: jutalmazzuk meg magunkat, hogy fenntartsuk a motivációt –  az apróbb és a nagyobb sikerekért is!

 

Felhasznált irodalom: 

Baumeister, R. F., Tierney, J. (2013) Akaraterő. Budapest, Ursus Libris Könyvkiadó