HOGYAN GONDOSKODJUNK MAGUNKRÓL, AMIKOR NEHÉZ AZ ÉLET?

Mindenki került már olyan helyzetbe az életében, amikor úgy érezte: most valahogy nem jó semmi se. Magunk alatt vagyunk, padlót fogtunk, rossz a kedvünk, és úgy egyáltalán: nehéz az élet. Ez a lelkiállapot fakadhat egy nehezebb élethelyzetből (pl. szakítás, válás, munkahely elvesztése), de az is lehet, hogy egész egyszerűen csak így keltünk fel reggel. Itt mindjárt megjegyezném, hogy fontos különbséget tenni a néha előforduló, és a tartósan fennálló “nehéz napok” között – ez utóbbi esetben mindenképp szakember felkeresése javasolt!

Mit tehetünk, ha épp egy nehéz napunk van?

Az egyik legfontosabb, amikor ilyen lelkiállapotban vagyunk, hogy próbáljunk meg egy kicsit jobban gondoskodni önmagunkról. Mint ahogy egy barátot vagy egy kisgyereket is megvigasztalnánk, ha rossz a kedve – ugyanígy magunkat is vigasztalhatjuk egy kicsit intenzívebben ilyenkor. Nézzük, hogyan tehetjük ezt meg!

1. Mi esne most igazán jól?
Tegyük fel magunknak a kérdést: mi az, ami most úgy igazán jólesne, ami egy kis gyógyír lenne a lelkünknek? Nem kell nagy dolgokban gondolkodni: egy talpmasszázs, néhány kocka csoki, egy forró fürdő, egy tea – de lehet ez akár egy kiadós zokogás is. Ha most épp arra van szükségünk – hajrá!
Fontos, hogy arra próbáljunk ráérezni, mi az, ami TÉNYLEG jólesne, és ne reflexből kezdjünk el pl. chipset enni, csak azért, mert egyébként is mindig ezt csináljuk, amikor feszültek vagyunk. Persze ha épp ez az, ami most mindennél jobban meg tudna vigasztalni, nyugodtan együnk chipset; a lényeg, hogy ne megszokásból, automatikusan csináljunk valamit, hanem olyat tegyünk, ami valóban gyógyír a lelkünknek.

2. Ez az, megcsináltam!
Amikor rossz a hangulatunk, még a legegyszerűbb dolgok is nehezünkre eshetnek. Kinek van kedve ilyenkor mosni, vagy ruhákat teregetni? Mégis, érdemes lehet ilyenkor megcsinálni egy-két olyan teendőt, amit amúgy elhalasztanánk a rosszkedv miatt. Nem nagy lélegzetvételű, órákat igénylő teendőkre gondolok – egy mosogatás, egy vasalás, egy e-mail megválaszolása. Ha a passzivitásunk és negatív hangulatunk ellenére mégis sikerül megcsinálnunk – és miért is ne sikerülne? – , a „csinálásból” fakadhat egy jó érzés, egyfajta sikerélmény: „ez az, megcsináltam, pedig egyáltalán nem volt hozzá kedvem!”.
Ha kicsit kirángatjuk magunkat a gödörből, azzal, hogy megcsinálunk valamit, ami erőfeszítésünkbe kerül, az jó érzést kelt bennünk – pusztán azzal, hogy felül tudtunk kerekedni a levertségünkön.
Akár előre össze is gyűjhetjük azokat a tevékenységeket, amikről biztosan tudjuk, hogy sikerélményt okoznak számunkra, majd ezeket bevethetjük rossz hangulat esetén. Nem baj, ha az elején még nincs kedvünk csinálni – csak csináljuk! Rosszkedv, depresszív hangulat esetén ugyanis fordítva működnek a dolgok: nem arra kell várnunk, hogy megjöjjön hozzá a kedvünk (az ugyanis valószínűleg nem fog magától bekopogtatni), hanem előbb el kell kezdenünk csinálni – a kedv pedig majd közben megjön, egész egyszerűen attól, hogy aktívak vagyunk és cselekszünk.

3. Ha a padlón vagyunk – maradjunk is ott!
Na jó, ez a mondat így önmagában elég rosszul hangzik, de máris jön a magyarázat.
Amikor úgy érezzük, magunk alatt vagyunk, padlóra kerültünk, érdemes a szó szoros értelmében is lefeküdni a padlóra. Ahogy kinyújtózunk a talajon, megérezhetjük, ahogy a talaj megtart. Érezhetjük, ahogy a különböző testrészeink érintkeznek a földdel, ami szilárdan nyúlik el alattunk.
Gondoljunk arra, hogy a talaj mindig megtart – a szó szoros és átvitt értelmében is. Próbáljuk meg megérezni azt a szilárdságot és megtartóerőt, amit a padló biztosít nekünk. Ha lefekszünk rá, nem fogunk tovább süllyedni. Ugyanígy, mi is képesek vagyunk megtartani saját magunkat.

4. Adjuk ki magunkból!
A negatív érzéseket jó kiadni magunkból. Ez történhet egy beszélgetés keretében, de ha úgy érezzük, az jobban esne, le is írhatjuk őket. Nem véletlenül maradt fent a naplózás módszere a mai napig.  Már önmagában az, hogy kiadtuk magunkból, ami belül feszített, megkönnyebbülést hozhat, de emellett, ha utána visszaolvassuk az irományunkat, akár még olyan összefüggéseket is megláthatunk, amik egyébként nem tűntek fel, amíg csak a fejünkben nyüzsögtek ezek a dolgok, gondolatokként.

5. Hogy is volt?
Talán nem először vagyunk rosszkedvűek életünkben. Próbáljunk meg visszaemlékezni: a korábbi esetekben mi segített továbblendülni? Mivel tudtuk visszabillenteni magunkat, mi motivált, mi vitt tovább minket?  Hogyan tudnánk azt a mostani helyzetünkre átültetni? Melyik részét lehetne most is alkalmazni? Egyáltalán: mi volt benne az, ami konkrétan segített? Most miben tudnánk megtalálni ezt a segítséget, támaszt?