Azok a rejtélyes pszichológusok

Azok a rejtélyes pszichológusok

A pszichológiát, illetve az ezzel foglalkozó szakembereket körbelengi valami titokzatos légkör. Sokan gondolnak rájuk úgy, mint valami külön fajra, akik röntgenszemükkel belelátnak minden ember lelkének legrejtettebb bugyrába, jól kianalizálják, majd öt perc múlva felállítják a diagnózist róla (természetesen azt, hogy nem normális). „Vigyázz vele, pszichológus!” – néhányszor hallottam már ezt a mondatot, ami alapján azt hihetnénk, hogy a lélektannal foglalkozó szakik veszélyes perszónák, mert elég csak a szemükbe nézned, és rögtön mindent tudnak rólad, a melltartóméretedtől kezdve a legkínosabb gyerekkori emlékedig.

Tisztítsuk meg egy kicsit a róluk kialakított képet! Mit NEM csinál egy pszichológus?

 

1.      Nem olvas a gondolataidban.

Bármennyire is csábító (vagy sem), a pszichológusok nem gondolatolvasók. Nincs röntgenszemük, nem látnak bele a fejedbe, és nem, egymással sem gondolatátvitellel kommunikálnak. Kellő gyakorlattal és tapasztalattal a hátuk mögött persze jobban oda tudnak figyelni az apróbb nonverbális jelzésekre, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kitalálják minden egyes gondolatodat.

 

2.      Nem kínál instant megoldásokat.

Milyen egyszerű is lenne: rosszul érzem magam lelkileg, nem tudom, hogyan oldjak meg egy problémát – elmegyek a pszichológushoz, ő jól megmondja nekem, hogy mit csináljak, én megcsinálom, és kész, minden oké, probléma letudva. Sajnos vagy nem sajnos, ez nem így működik. A pszichológus nem ad kész megoldásokat receptre. Lehet, hogy van egy elképzelése a probléma megoldásáról, de ez az ő megoldási módja; neki lehet, hogy működik, neked nem biztos. Olyan ez, mint amikor az iskolában dolgozatíráskor nem tanultunk, ezért kipuskáztuk vagy lemásoltuk valakiről a megoldást. Lehet, hogy akkor éppen jó érzés, hogy ötöst kaptunk, de legközelebb ugyanennél a témakörnél ugyanúgy nem fogjuk tudni magunktól megoldani a feladatot, mert elmaradt a munka, a tanulási folyamat – ami lehet, hogy akkor éppen küzdelmes meló és nem jó, nem tetszik, de ha átrágtuk magunkat rajta, a tudás és a tapasztalat már a miénk, és nem veheti el tőlünk senki.

 

3.      Nem varázsló.

Probléma van a gyerekkel? Beadom a pszichológushoz, abrakadabra, és máris egy jól nevelt, udvarias és szófogadó gyereket kapok vissza. Nehézségeim vannak a párommal? Elküldöm pszichológushoz, ő majd jól a fejére olvas mindenféle varázsigét, és láss csodát, egy figyelmes, megértő és odaadó társként jön vissza.

A pszichológus nem Óz, a nagy varázsló, aki varázsütésre megváltoztatja a hozzá betérőket. Elősegíti a fejlődési folyamatot, de ha egy gyerek a nagy varázslás után abba a közegbe tér vissza, ahol minden ugyanúgy van, mint a probléma megjelenésekor, nem sok változást várhatunk. A kis kliens közegének éppúgy változnia kell, mint ahogy azt a kis klienstől elvárják. Felnőtteknél is hasonló a helyzet: ha én egy mérges feleség vagyok, aki elzavarja a férjét pszichológushoz, mert „minden az ő hibája”, de én eközben magamban semmin sem óhajtok módosítani – szintén nehéz lesz a változás.

 

4.      Nem analizálja nonstop a körülötte lévőket.

Sokan tartanak attól, hogy ha egy pszichológus van a környezetükben – akár csak magánemberként is - , akkor figyeli minden egyes rezdülésüket, és egy ártatlan köhécselés vagy szemrángás láttán már fel is húzza a szemöldökét mindentudóan: „Áhá! Elfojtott érzelmek!”.

Amikor a pszichológus beszélget a kliensével, figyeli a nem verbális jelzéseket is: a hangszínt, hangsúlyozást, gesztusokat, mimikát, önkéntelen mozdulatokat. Mindez nagyon hasznos, mert rengeteget hozzá tud adni a kliens mondandójához – ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a pszichológus a másik minden egyes rezdüléséről tudja, hogy azt miért csinálta, és mit jelent, és mit próbál vele leplezni. Nem keres folyamatosan és mindenben összefüggéseket. Arról nem is beszélve, milyen fárasztó (és kivitelezhetetlen) a nap 24 órájában ilyen mértékű feszült figyelemmel vizslatni mindenkit a környezetünkben.

 

5.      Nem bolondokkal foglalkozik.

„Nem megyek pszichológushoz, nem vagyok én bolond.” Sajnos a közvélekedésben még mindig elég erősen tartja magát az a hiedelem, hogy ha valaki pszichológushoz fordul, az nem normális. Holott mindenki életében adódhatnak olyan nehézségek, amikkel nem tud mihez kezdeni, és segítséget igényel. Ettől még senki nem lesz abnormális. Sőt, ez egy teljesen normális lépés a megoldás felé, ha valaki felismeri, hogy probléma van, és segítséget kér – nem pedig homokba dugva a fejét, nem vesz tudomást a dologról, hátha akkor majd megoldódik magától.

 

6.      Nem tökéletes és tévedhetetlen.

Nem, a pszichológus nem tökéletes. A pszichológus is tud tévedni, hibázni; érez haragot, szomorúságot, tud szorongani, félni, rosszkedvű lenni; sőt (mindenki kapaszkodjon meg!): még veszekedni és kiborulni is tud!

A pszichológus is ember, és mint ilyen, nem tökéletes. Ez van. Igen, vannak az eszköztárában olyan technikák, amikkel tudja, hogyan kezelje pl. a haragját vagy a konfliktusait – de ettől még nem egy hibátlanra fejlesztett humanoid, aki folyamatosan zenben van, nincsenek érzelmei, és mindig mindenre tudja a megoldást.

 

„Na, hát ha ennyi mindent NEM csinál egy pszichológus - akkor mégis MIT CSINÁL?” – kérdezhetnénk. Nézzük.

 

A pszichológus:

 

1.      Aktív figyelemmel hallgat téged, és megpróbál megérteni.

A pszichológus a te szemszögedre kíváncsi, arra, hogy te hogyan látsz egy adott helyzetet. Mivel a te szűrődön keresztül ismeri meg a problémádat, igyekszik minél jobban megérteni a helyzetedet. Elfogultság és előítélet nélkül hallgat, hogy amennyire lehet, objektíven lássa a problémádat és benne téged.

 

2.      Elfogadó légkört teremt.

A pszichológus egy-egy ülés alkalmával igyekszik olyan légkört létrehozni, ahol őszintén, maszkolás nélkül kimondhatod az érzéseidet, gondolataidat - amit, valljuk be, a mindennapi életben azért nem tehetünk meg bármikor. A pszichológiai munka során azonban lényeges, hogy valóban azt adhasd magadból, ami benned van. Mindehhez fontos, hogy a pszichológus is hitelesen képviselje az érzéseit, megteremtve így azt az intim, bizalomteli légkört, amiben nyugodtan lehetsz őszinte, mert nem ítélnek el. 

 

3.      Átkeretez és más nézőpontokat ajánl.

Ahogyan te látod a helyzetedet, az egyfajta szemszög. Létezik azonban még azon kívül sok más szemszög is. A pszichológus abban segít, hogy felajánl több más nézőpontot is számodra – ezáltal kiszélesedik a látóköröd, és nem csak azon az egy szemüvegen keresztül, beszűkülve láthatod a szituációt. A nézőpontváltással kissé ki tudsz emelkedni az adott helyzetből, és mintegy magasabbról tudsz rátekinteni, így megláthatsz olyan lehetőségeket is, amiket a problémával azonos szinten, beszűkülve nem biztos, hogy észrevennél. Emellett a pszichológus gyakran át is keretez helyzeteket – így egy olyan szituációban, amiben eddig csak a nehézséget láttad, feltűnhetnek lehetőségek is.

 

4.      Támogat az utadon.

Ahelyett, hogy konkrét tanácsokkal és javaslatokkal látna el, a pszichológus abban próbál segíteni, hogy magad találd meg a saját megoldásodat. Ehhez a megoldáshoz általában nem vezet egyenes út; a pszichológus ezen az úton segít, támogat téged, a kérdéseivel és felvetéseivel gondolkodásra és mélyebb lelki munkára sarkallva. Segít, hogy feltérképezhesd az erőforrásaidat, amikre tudsz támaszkodni, és amik segítenek neked a probléma kezelésében és megoldásában.

 

 

 

Kommentek betöltése